ÁLLATOK LELKE

Állatok lelke , akármily csonka lélek ,
megérezhet zokogó messzeséget
vagy közelségét szívnek és örömnek ,
s hűség-szemekben bánat- vagy örömkönnyek.

A kivert kutya , mint hajléktalan ember ,
tétován áll , s ha indul , bízni nem mer.
Benne oly érzés amelynek nincsen mása:
elrejtett sebben gazdája árulása.

Macskád szeméből picikét női lélek
csillog rád , fénye bájnak , kedvességnek
és nem igaz , hogy csak érdek van ebben:
a szeretet is hajtja , hogy hízelegjen.

Egyszer megláttam: ketrecben varjú károg.
Így magyarázta: éhes vagyok , látod?!
Börtönéből koldult az ember foglya ,
ahogy szabadon annyi kis veréb szokta.

Én jól értettem amit a varjú mondott ,
a rekedt hangú , szívéből jött gondot.
Okos szemében bút és vágyat láttam
és eltűnődtem azon: sokféle rács van.

Bár példát példára halmozhatnék , végül
csak azt mondom: a gőg nehezen békül.
Sok ember van ki sohasem szeretne
ránézni egyszer a lélek-kezdetekre ,

s útunk látni , amely , vélt célba érten ,
annyiszor állt az embertelenségben ,
s hány ember  -  amíg hat a torz varázslat  -
"lélekkel" sem más csak lélektelen állat!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.