AZ ÉN ERDÕM

Az én erdőm a Szépség földjén. Az őzek
szemében árnyék, álom elidőz.
Arany bogár mozdul meg lassan-lassan
arany hálót ingató pillanatban,
s levélruhában csendet csillog az ősz.

Az én életem messze, erdős hegyek közt.
Ott altatják virágok, illatok.
Múlt-tavak tiszta, tündöklő vizében
a gyermekkorom látom, visszanézem,
s levélruhámon csendfényes csillagok.

Az én életem hegyek közt, messzi erdőm
a Szépség földjén. Nyugtalan madár
útját a kékben kék szemek kísérik,
egy-egy bokor piros szépsége vérzik
és csillagfehér csillog az őszre már.

Életem, erdőm innen oly messze-messze!
Hihetetlen. Arany könnycsepp ragyog
hálókon átaranyló alkonyatban.
Egy álomkéz mozdul meg lassan-lassan
és télre várnak hószikrás csillagok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.