ÉVSZAK ÉVSZAKOT...
A fű között kék szemek néztek át.
Bólogattak a virágbóbiták:
piros , sárga , lila. Tél havazott
a nyárra , s a szívnek tavaszodott:
évszak évszakot ölelt át , zenét ,
s csillag várta gyümölcsősz énekét.
Igy volt , igaz , de ma már minden út
belőlem álmodni csak múltba fut ,
s életem egy varázsló ujjhegyén
forog , akár búgócsigán a fény ,
s gyümölcsöt váró hajnali dalok
nem szüretelnek mást csak bánatot.
Fűszálak között , ingó kék szemen
most árnyékfelhőt hajt a félelem.
Évszak évszakot már nem ölel át.
Közöttük falként feszül némaság.
Évszak évszaknak többé nem köszön ,
s a szívekben úr szívtelen közöny.
Álmot vesztetten nem hit már a hit:
nézi hazug bohócok táncait ,
s boszorkányszombat-botránynap köré
szájtáti nép gyűl. Több az ördögé ,
mint valaha , s mit ő sem hitt soha:
nem egy volt-angyal mára cinkosa.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.