HÚSVÉTI TOJÁSOK
Tükörarcon boldogság nevetett.
Fű közé bújtak tojásgyerekek.
Harangszó-hintán fény lendült tova.
Olyan fehér felhő nem lesz soha ,
s oly zöld a zöld , s oly izgatott idő:
tágult szemmel ajándék-kereső.
Játékbárányka bámult , bégetett
mikor ráleltek ujjongó kezek.
Mackó mosolygott. Tréfás könyv szaladt
elénk képpel. Kiváncsi pillanat
kukkantott velünk új bokorba be:
van-e ajándék , nyúl-hozta mese?
S a tojások! Díszes szoknyájú dal
perdült velük: húsvéti diadal...
Ó , volt-öröm! Az még ma is ragyog ,
míg múltam szélén ülök , hallgatok
vagy írom tovább a nyúl-hozta kék ,
piros , zöld , sárga , égtáncú mesét ,
s a táj , az ünnep álomtelt-csodás ,
színeiben tavasz, feltámadás,
s este kigyúl fent gyermekkor-haza
talányosan tündöklő csillaga.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.