KÉTFÉLE ÉHSÉG

Bőrön át még könyörgőn kéregetnek
koldusbot-csontok , de a pillanat
múltba fordul szem elhaló fehérén.
Lélek nélkül újabb test ottmarad.

Megszokott kép. Életet fal az éhség.
Sokat-sokat. Rázuhan gyúlt világ
sárgára , feketére , bús szegényre.
Feljajdulnak Ázsiák , Afrikák.

Másfajta éhség dúl ahol a bőség
mohósága , s rútul sárga a nap.
Arany lángol és Föld-hosszú kezével
dúsgazdagoknak ördög fosztogat.

Kétfajta éhség. Sokféle hazugság
butít a mában , nehogy észrevedd:
álszent szavak , s álszent tettek takarják
a fosztogató ördögkezeket.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.