AZ ESÕ MINDIG SZÉP VOLT

Az eső mindig szép volt,
gyógyító gondfelejtés
futott a vízfonálon,
majd frissen jött a Nap:

éledt kristályok éle,
s a kékzöld messzeségből
villant az álom, játszott
ezüsttű-pillanat.

Az eső mindig szép volt,
meghajoltak a rózsák,
guruló gerlehangok
kérték: gyúljon a fény,

s fehér szirom lebegjen,
piros szirom lobogjon
szétömlő végtelenség
csillagdús tengerén.

Az eső mindig szép volt,
de hol vannak az esők?
Felejtő vízfonálon
elfut a Múlt, s a Nap,

ha jön, megáll az álom,
s kristályok égő élén
a voltba, nincsbe villan
át minden pillanat.

Az eső mindig szép volt,
de hol vagytok ti, esők,
rózsák a föld-kezekben,
tündércsend-arcú lány,

felfénylő Gyönyörűség
csókja a kékre, zöldre,
szilajpiros szabadság,

te, gyermekkor-hazám?







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.