ELLENPONTOK

Ellenpontok. Üvegsebek a nyárban.
Fehérkristályú bánatuk ragyog.
S árnyékok , lusta csendű boldogsággal ,
kék falak alján fekvők , hallgatók.

Csak látszat-távol sorsú földi , s égi
egymástól: ember és csillag elég.
Ellenpontokat egyesít egy könnycsepp ,
ha tűz- , s jégarccal néz a messzeség.

Ellenpontok között a sorsom fáradt
és látnom kell , amit nem akarok ,
s nemcsak tudnom: éreznem mily közel van
az élőhöz a zártszemű halott!

Billent a mérleg: nem kell a dicsőség ,
siker , amely ostoba tapsra vár.
A Titok kell , ám kulcsra vér szivárog ,
s végtelen-makacs , nem enged a zár.

A Titok kell. Ellenpontok kinyíló
értelme. Mélyből sohsemvolt szavak.
Pattanó zár és táruló szabadság:
mindig-vágyott , sohsem-lelt pillanat.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.