NAPORSZÁG

Házak álltak piros-sárgán a szélben.
Tündér sétált napmosolyú mesében.

Virág-kürtjelek ezüstlöttek, szálltak.
A nyár üzent így fénynek, fény a nyárnak.

Csörgött a szarka és nevettem:  -  Látod?
Mindjárt osztják a mandulás kalácsot!

Képzelt föld volt, álom felezte létben,
s zászló lobbant bízó, boldog szívében.

Napország ott volt, s álmodó merészség
tág címerében, szabadság és szépség,

s valami nagyság, mit most önző érdek
másít, tagad, kigúnyol, de a fénynek

virág-hangja még szól egy másik létből
mindannyiunkhoz: Napország szívéből.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.