Ház

Enyészet múlatja perc-gyorsan az időt
a repkénnyel benőtt romos házban,
valaha égre nyúló kéménye is ledőlt,
a tetőn rozsdás szélkakas áll,
már nem nyikordul,
fals dallamát csak ő hallja,
mikor az arra tévedő szél,
néha sajnálatból megforgatja,
az ablakokban kísértet nárcisz virít,
foszló függöny szakadozik rég,
egyetlen, görbe szög tartja még,
a kertben vadrózsa burjánzik,
árnyékában mohos, öreg kút bújik,
forró déli nap hevétől remeg a táj,
mély apátiában csoszog,
süppedő, sápadt avarban a nyár.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-03-18 15:20:42
Utolsó módosítás ideje: 2015-03-18 15:20:42