Márciusi vasárnap

I.
A változások, csendes lezárások
Örvényeiben némultan állok,
Ellobbanó gyertyaláng-múlt,
S az elvadult jelen, mint gazdátlan ház
Körül burjánzó gyomrengeteg,
Folyamatosan az élőket temet,
S kiirtja maga körül a termő fákat.
Próbálok tisztábban élni mégis Uram
E körém rendelt világban, s hűségesen
Megállni őrhelyemen, hallva, s látva
Mint cifrázza a szót körülöttem a félelem.

II.
Kinek mi a fontos? Mi az érték,
Melyért vágya olyan görcsösen gebed?
Összekapart, takart javakért ver a víz
Körülöttem idegeneket. Olyanok, mint az orgazda,
Aki rablott jószágot rejteget. Bújtatva a rossz,
Ami nyilvánvaló, lefedve a jó, mely nem mutatható,
S amíg folyik ez a lázas művelet, az andalgó
Pillanat tavaszba tántorodik, mint a részegek,
S földszagú lélegzet remeg az idegekben.

III.
Örökös hiányok sírnak, beszakad a táj.
Mozdulatlan ordít a rög, míg te tétován
Torlódsz megrekedni kész áramlatokkal,
S nyoma vész a szépséges koldusoknak.
Talpad alatt a nyamvadó idő remeg,
Mint a földrengés rázta üzletek polcain
Feledett porcelánfigurák.
Örökös hiányok sírnak múltunk köszörűin,
Sikítva ríják szanaszét lenyelt fájdalmainkat.
Ezredévnyi rendre, újulásra vár mind, aki most
Inkább halna, mintsem a jelen ketreceiben
Vergődjön, mint a csapdába került állat.

IV.
Eddig, s ne tovább!
Virradat pirkad, széltől ázottan zöldellnek a fák,
S a nap törte dér megolvad, húsvétra készül a lét,
S hamisságaink küszöbét átlépi az Isten, kegyelme él.
Bár tudja miféle kétarcú lények, mocskot, szépet
Egyaránt szabadon akaró csibészek, akik bármire
Készek, hogy feltételek nélkül ne fogadják el
A kezdetektől felkínált tökéletes mindenséget.

2015-03-14
  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-03-17 14:24:53
Utolsó módosítás ideje: 2015-03-17 14:24:53