Pengeél ez a tél. Szike.
Műteni kész, beöltözött.
Meg se várva, hogy alszik-e,
metszést ejt a köldök fölött.
Nyesi, mint a levélpapírt.
Perforálva kilenc hónap.
Fűrésszel is belehasít,
vermet vág a jéglakónak.
Fal az acél, csontig hatol.
Nem maradt már szinte semmi.
Csak egy sárga madár harcol.
Azt kéne a szívbe tenni.
