Hangtalan villám hasad fel a ködben,
csenget és fordul az álmos dobogás,
intek, hogy várjon még egyetlen percet,
míg megérik bennem a trükkös varázs.
S ím megtorpan minden sürgő látomás,
koldult időt ad halandó imámnak,
felfogni hiányod hűvös cseppjeit
kezemben mázas bögrével várlak.
