A magányos farkas

Dehogyis!
Horkant fel az ember, aki nem tud mit kezdeni a szerelemmel.
Akinek egyszerű életében csak az egyszerű magány rendel.

Majd azt én tudom!
Mondta szemével a földet pásztázva, mintha éppen aranyat bányászna.
Zavarában inkább belekortyol egy könnyfakasztó törkölypálinkába.

Nekem senki nem kell!
Hajtogatja mély meggyőződéssel. Mert akit az Isten bottal nem ver,
Addig veri azt forrongó elméjével, míg magányos útján társra nem lel.

Ne szóljon bele senki!
Ezt már csak mormolta, miközben gondolatait végtelen sállá horgolta.
Ebben a szövődő hálóban mégis arra vár, hogy az a valaki végre megmondja.

Miért is ne?!
És habár meg is volt benne a válasz, amit még néhány tény is alátámaszt,
Mégsem látta színesnek a szükség festette képet. Talán a mindig csukott szeme végett.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-01-17 11:44:52
Utolsó módosítás ideje: 2015-01-17 14:56:54