fázom...
mint amikor a bordák közé levegő szorul, úgy hasít belém a fájdalom, csikorgó, hideg éjszakán, szerelmem kabátját Rád adom. csak én vacogok tovább, és megértés híján megfagyok, belülről zártam magamra az ajtót, most úgy érzem mégis, rab vagyok. amíg Te távolról figyelsz szenvtelen arccal, lassan, de biztosan elfogyok, mint a kanóc a gyertyában. a láng ellen hiába harcolok...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-01-05 23:47:40
Utolsó módosítás ideje: 2015-01-05 23:47:40
