Bogarak

Bogarat tettél a fülembe,
s azóta,
ha egy piskóta,
vagy egy egér,
rádnéz vagy
hozzádér,
féltékeny vagyok nagyon,
mindenre ott az asztalon,
hisz mindig ottan ülsz,
biztos mást szeretsz,
s tőlem menekülsz
azt mondván éhes vagyok,
s ha meleg rántottát adok,
mindig mondod ez túl sós,
pedig megkostóltam
bizony jó volt,
kedves voltam,
figyelmes voltam
veled mindig de azt hiszem,
valaki mást szeretni kell
annak, ki minden mosolyomra
mindig azt kérdi hány óra,
s a bogár kering egyre agyamban,
huszonnégy órát egyhuzamban,
te meg ha simogatsz is, rájuk nézel,
Tom Cruisera, Nastasera a tévében,
biztos az új halacskám is tetszik,
tetszenek a Jóskák meg a Bandik
az iskolában hol tanítasz,
és biztosan mikor takarítasz,
erotikus a padlón a viasz,
szerelmem,
miért szabadítsz ki
minden egeret a fogóból,
tán szereted őket is?
S a legyet a kisasztalon,
miért nem csapod agyon?
és miért beszélsz telefonon órákig
heteken át hat órátol hat óráig,
ki lehet az ki ennyi szóra bír?
Miért mosolyogsz ha a szódavíz
a borba fröccsen talán rá gondolsz
megint, ahogy neked töltött, ott, Pesten
a Tilos az Á-ban, kilencvenegyben?
A bogár, amit fejembe ültettel,
egyre jár, s ha majd ettél,
megvizsgálom tányérodat,
nincs-e rúzsnyom, ujjlenyomat.
De nem érdekel ha kiabálsz velem,
csak maradj mellettem, szerelmem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.