Margit-híd

Nyúlós november, felhős, szürke ég,
korán köszönt be negyvennégy tele:
a vízcseppek közt apró hópihék
olvadnak el a földre érve le.
A fegyverdörgés nem jött még közel,
békét sugall a sürgő utcakép:
két darutollas egy férfit terel,
ki megszokásból egy ütemre lép.

A pesti ember szplínre hajlamos,
s e világlátás gyakran indokolt:
csak néha indult egy-egy villamos,
hát nem csoda, hogy mindig telve volt.
A Berlin téren hosszan álldogált,
mert felszállóból volt ott rengeteg,
majd elindult a karcsú híd iránt,
felnyögtek mind a terhelt tengelyek.

A víg kalauz feszültséget old,
dühödt tömegben is békét fakaszt,
vicceket vetve arat pár mosolyt,
amíg a tömbről letép egy szakaszt:
”A Margitsziget száz csodája vár,
lesz tűzijáték, ingyenuszoda,
s ha kibírja e túlterhelt batár,
mind használhatják – érjünk csak oda!”






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Szöveges gyakorlatok (, 2012)
Kiadó: united p.c.
Feltöltés ideje: 2014-12-24 14:50:49
Utolsó módosítás ideje: 2014-12-24 14:50:49