Szaratórium

ideje szobatisztaságra nevelni a kölyköt! – döntik el a szülők
azzal vesznek egy bilit a kisállat kereskedésben
egésznap morog, a kisfiú nyomában liheg,
az meg annyira fél, hogy inkább a szekrénybe zárja magát
könnyei áztatják a dohos ruhákat

talán kegyetlennek tűnhet ez a módszer
de máshol az a szokás, hogy a gyerek hátához forrasztanak egy műanyag kis bilit
az meg aztán csigaként csúszik fel s alá a lakásban
és amikor rájön a végezhetnék
kénytelen a legkényelmetlenebb pozíciókba tornásznia magát
hogy ürülékét valahogy a hátán hordott bilibe egyensúlyozza
kézen állnak, talpuk előre lóg, úgy festenek, mint a támadásra kész skorpiók
a szülők pedig erős fényeket irányítanak rájuk
és néma csodálattal figyelik a kitekert test gödreit és gyűrődéseit
a csontok kitüremkedéseit a sápadt bőr alatt

az ilyen gyerekekből többnyire művész lesz

trükkjeik csodálatot keltenek a nagyérdeműben
akik örömükben majd' maguk alá fosnak
de az utolsó pillanatban eszükbe jut a sok szekrényben töltött magányos óra
amitől rögtön beforr az ánuszuk, és irigykedve figyelik a művészt
aki bátran ürítkezhet

innen ered tehát a régi vicc, hogy a művész a kocsmában megkérdi a pultost
hol található az illemhely
az meg azt feleli, miért nem szarja inkább össze magát

*

magam kétévesen váltam szobatisztává
ám az utóbbi időben újfent higiéniai kellemetlenségeim támadtak:
valahányszor vécére ülök, érzem, hogy valami hatalmas készül kiszakadni belőlem
s egy óra erőlködés után salakként másfél éves önmagam távozik a beleimből
a kölyök aztán röhögve rohan végig a lakáson
a sarokba kakál, összepiszkít mindent
szaros kezével összemaszatolja a dolgaimat
próbálom elkapni, de túl gyors
végül kidőlök és reggel arra ébredek, hogy tiszta gané a lakás
gyerekkori énem pedig már visszamászott a seggembe

micsoda kobold

máskor, ha társaságban vagyok,
azzal szórakozik, hogy kinyúl a fenekemből
s a nadrágomba lapátolja a szart
mintha csak homokozna
én meg persze magyarázkodhatok, hogy nem az én hibám a dolog

a doki végül beutal a rehabilitációs központba.
– gyakori ám az ilyesmi. az ember egy reggel elfelejti,
hogy kell aludni, rendesen enni vagy épp szarni.
de majd mi ismét megtanítjuk rá!

a szaratóriumban tévéfejű ápolónők tesznek tisztába
a nyakukon lévő képernyőn egésznap filmek futnak,
amin idegen nők és férfiak vécébe ürítkeznek,
ezzel is a retinámba vésve a helyes módit
egy orvos azzal riogat, ha nem működöm együtt,
kénytelen lesz bilit operálni belém,
mint ahogy az előző páciensével tette
ultrahang felvételeket mutogat:
a beteg ánuszát bevarrták, végbele immár egy testbe ültetett bilihez kapcsolódik
havonta felvágják és ürítik az implantátumot

összebarátkozom egy nővérkével
esténként az ágyam szélére ül, és dúdol a bennem fekvő gyereknek
olykor szeretném megcsókolni,
de az arca helyén lévő képernyőn idegen emberek sáros ánusza tágul és szűkül
majd elalszom
bezár az égkupleráj
és az angyalok vécépapírszárnyukat az éj salakjába mártják





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-11-03 11:24:20
Utolsó módosítás ideje: 2014-11-03 11:25:01