önsorsrontó

nem is a zsugorodások
nem a csontig hatoló hiány
de hogy bemázoltad a tükörképet
hogy örömmel hordtál szamárfüleket
és önmagad röhögted körbe
hogy mielőtt az idő lerágta volna
lerántottad arcodról a szépséget
és saját dögöd felett keringő keselyűként
először te martál önmagadba
hogy aztán hányásig fald magad
legjobban ez fog
ha majd leülsz az asztal mellé
s félresöpröd az előtted evők morzsáit
legjobban ez fog
ha a szemben ülőre nézel
aki azt az arcot hordja majd
ami a tied lehetett volna





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-10-02 22:24:27
Utolsó módosítás ideje: 2014-10-03 11:25:34