Botanika

estike sír, vérehulló fecskefű
öleli a tarka szarkalábat,
a papsajt tücsökszóra
gyerekszájba, virradóra,
oroszlánszáj, holdevő,
lányok, szöszös nyári nyárfák
alatt, a paraszt tátika
nyúlt nyelvet, hogy úgy kellett,
sárga kikerics helyesel
a kert gyomjai közt,
utilapu, mintha menne,
maradásra tanít éjjelente,
s megint az estike,
ahogy e pár pillanattal,
a tűnődő kakasvirágot
veri le, az ábrándos sáfrány,
sárga bibéjében szivárvány,
feléje hajolva pillangóvirág,
nagyanyám és a világosság,
a sexéhes, mézes akácvirág,
megannyi más - mesebéli Világ.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-09-15 18:35:53
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-15 18:41:17