Szeretetanya - éhomra jav.1

Az éjszaka foglya vagyok
s az ormótlan halott csendben
csikorgó telehold udvarából
belép hozzám anyám, a Vasszűz,
kinek eleven szíve kohójában
lettem én! - egy Istennek szánt érv,
hogy a világegyetemi tény:
születésem! - ezer okkal indokolt,
ezer évvel áthatott! - Mögöttem árny;
előttem falak, - s ha virradat-közel
a merengő fényben, kijutok a labyrint-ból,
csak a holtak csöndje, mi ébren tart,
létre izzít... Földi és mennyei seregletek:
kitartott pallos, fénylő pajzs, gazdátlan páncélruha -,
éhes nyomorultak keresztes hadjárata
a hétköznapok kenyérihletében! Se múlt, se
jövő: Androméda-köd -,
város és fények, házak s ablakok, -
álmot, idegnyugtató ebéd ringat belém, s
egykoron majd átszikrázok magam is
éhomra, át vagy fel, fel: - fel! - egészen
a csillagúr-szeles borongolatba...







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -
Feltöltés ideje: 2014-09-11 19:15:12
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-11 19:15:12