A szoba
túlzsúfolt ez a szoba,
mindenütt szétdobált ruha,
a polcon sosem olvasott könyvek,
csak Ady nyitva, véres csókok, könnyek,
kellene néhány Rőzsedal,
perzselő, hogy megolvadjon miden fal,
pusztuljon rajta Dali Folyó Idője,
mert nincs egy nyugodt percem tőle,
megint tavasz, nyár, ősz, tél,
az ember fél, hogy pár év és véget ér,
alig használt élete.
s mintha bérlete lenne Szárszóra,
valami űzi, hajszolja, átölelni a vasat,
szólnék, de számon nehéz öreg lakat,
és mindegy kulcs vagy kerék csikordul,
az egyik törik, a másik csorbul,
de ha mégis nyílna e rozsdás test kalitka,
üvöltsön fel, és ölelje vonatszikra.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-09-09 10:09:15
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-09 10:09:15
