Balaton


Úgy gondoltad - ezt aztán már mégsem,
bent lejátszva mind, ami jöhet,
s utána mi, azt is mind tudod.
Dolgoknak, tárgyaknak, embereknek,
adjál esélyt, hogy ne belőled
jöjjön, aminek jönnie kell.
Örülj, hogy rész vagy és nem teremtő,
ha alkotsz is, magad változol,
a teljességhez te is kellesz.
Mit túlélsz, ahhoz alig van közöd,
ami beléd vész, beleveszel -
végül köszönd meg, hogy itt lehetsz.
Törölközz, meg ne fázz a víz után -
a hattyú egy tartása oly szép,
könnyebb neki, ha néha olyan.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-24 13:27:10
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-24 13:27:10