Mintha túl közel

A test, mely folyosóra fogja
a lelkek közét,
mely kegyetlenül mozog,
érzi, hogy van,
s a lélek, mely a folyosót
folyton zárja,
a testet kínozza, s bizarr
csavarodássá kövüli,
s maga a folyosó, mely szűk,
inni való,
emésztéssé tárja a levegőt,
hogy a lelkek közét
milliméternyi táplálékká parodizálja,
és önvád
és komplexus-komplexumokká deformálja,
s a fontos helyszín,
mely megszűnik, ha helyes és sötét:

székek mind,
ülések büdös vonaton,
távolodnak,
és közelednek baktériumnyi falvakhoz.
Állnak a büdös vonaton,
nem mozdulnak soha, nem kell nekik.

S a szék,
mely nem mozdul soha, mert nem kell,
megérkezik,
nem néz körül, ha ott van,
nem is vár,
kínlódása szögeitől a lerángatott ablakon
kiszáll,
és soha többé nem alszik el.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-24 11:29:07
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-24 11:29:07