Verejt-ék

Gyöngyként pergő sós cseppek
csillogóvá teszik felhevült arcodat.
Gyōnygyvirág illatú lett veled a pillanat.
Összeszedem, ami szétgurult,
s felfűzök minden áttetsző gyögyszemet.
Új nyakékem leszel, illatos verejték.
Lehelet-füzėred nyakam köré fonom,
s nem bánom, ha szelíden fojtogat,
nincs levegőm, s kábultan hallgatom
csendesült szívdobogásunkat.
Forró utcán kipirult nyakamnak
hűs keretet adsz, de jaj! az irigy Nap
küld egy tolvaj sugarat, s elszívja,
ami testemre tapadva belőled megmaradt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-19 14:37:39
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-19 14:37:39