Touchée

Fekete kartonpapír az éj.
Beleharaptunk jó nagyot.
Derékig nedves fűben gázolva
partvis végén hullócsillagok.


Rég benőtt síneken szellemvonat sem,
de a testünk vígan áthalad.
Mint csúzliból kilőtt denevérek, az idő
egyszerre állni látszik, s rohan.


Éjfél van. Két alak poncsóban nevet.
Talán az összehúzódó izmokon.
Vagy a fura éji geocachingen.
Hogy tort ülünk még meleg combokon.


Egy zöld sün az úton keresztbe fordult.
Puha volt, csak a lelkem lett földkemény.
Mint megmászott hegy, fejed lábamhoz borult; -
még találgatom: mennyi az üresség,


a vadállatok a bokorban,
az úton pásztázó reflektorok,
egy kapcsolat felezési ideje,
hogy sosem lesz több vers, se rím, csak sorok:


a ki nem mondott szavak, ahogyan lebomlanak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-06-30 23:07:26
Utolsó módosítás ideje: 2014-06-30 23:07:26