Zsákjáratok
Álmomban téridő-kapu nyílik köztünk; egy féregjárat, ami összekapcsol. Minden este ebbe suttogok neked, és te felelsz: azt, és úgy, ahogy kívánom. Reggelre persze mindig elszivárogsz, én meg csak ülök a kórházfehér ágyon; lyukas a kezem, lyukasak a ruháim, az arcom. A négy falon embermagasságig fej- és ökölnagyságú lyukak. Az ablak kicsorbult üvegszilánk-fogaival egy óriásrés a Sehol-és-Sohába. Besüt a nap, átfúj a szél; a téridő-kontinuum ma is mozdulatlan.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-06-08 22:21:32
Utolsó módosítás ideje: 2014-06-08 22:21:32
