vége a télnek

annyira sztárok akartunk lenni
milliomos életképtelenek
mivel én mindenki vagyok
úgy mindenki én vagyok
akarnál sírni a mikrofonba mi
vagy versekbe nem is vagy te hülye gyerek
csak nem bírod a robotot
bűnt kér számon a gonosz a jón
sztár akartál lenni mi milliomos életképtelen
aki megnyerte a túlélést
életképesek mag magukat ölik
Villon”szomjan halok forrás vize mellett „
mától nem illik pontosan idézni sem
minek raptoroknak még megnő az étvágyuk
kiállnál a színpadra lokális Isten ként
úgy akard hogy ne akard úgy csináld hogy ne csináld
vessző az én lelkem többet ér erkölcs vérfürdő idején
tükörbe nézett a világ a tükör kép meg
jelenések könyvéig tartóan várta a teremtőt
törje szét azt a kurva tükröt
vagy már nincs is senki a tükör előtt
csak az emlékek a kristályban
sztár akartál lenni mi
életképtelen milliomos gazdag
aki túl él tisztelet a normális embereknek
a kegyetleneknek
aki meg magára vette -e vers hibáit
az képtelen úgyis kinyitni a füleit
kinyitni a szemeit belátni a tökéletes rossz mögé
szabályos formákat keresni a természetben
én is sztár akarok lenni nem egy gép
vagy egy helytartó mindegy is felejtsd el hogy olvastad ezeket a betűket
már megint nincs egy forintom sem
csak üres akkumulátorok mindenhol
meg a halál meg a szerelem vége a télnek







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-05-19 15:39:21
Utolsó módosítás ideje: 2014-05-19 21:13:28