Ínyenc módjára

Ha vétek, hogy létezem,
hát vétkezem szüntelen,
s képzelem, hogy élvezem:
ínyenc módjára ízlelem
a mázat a szavakon,
a mámort, ha álmodom,
csillámporos talajon
így taposom lábnyomom.

S teremtem a színeket:
szivárványt is képzelek,
alatta az emberek
mosolyognak, kedvesek.
Csakúgy, mint a doktorok,
kik körbeállnak, s én rajzolok
madarakat, virágot,
láthatatlan világot





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-04-25 23:32:33
Utolsó módosítás ideje: 2014-04-25 23:32:33