Szerel(m)em

Te csiholod most-pillanatom lángját,
oly arany ívű csillog-csillag porrá,
mi örömöt mutat, nem pedig fájást,
arcom tört árnyalatú, ráncos foltján.

Csöndsugaras érintésed vigaszom;
alatta pihen el testem kín-voltja,
hiába lázad megcsalt gondolatom,
választanom kell, és szívvel hagynom, ha

csábfényt burjánzó mesteri édened,
ugaros eszem talaját termeli,
s pehelynyi gazt is gyökerezzen bele,
ha végére kopottját zölddé teszi.

Akaratnak látlak, "térdepel-vannal",
és hiszem, mert szerelmem, igen, Az vagy.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-01-09 20:25:41
Utolsó módosítás ideje: 2014-01-09 20:25:41