Levegőt

Hallottam, idén is fogadalommal kezdted
az új évet.-Én levegővel-, mi mást tehetnék,
míg lehet.Kiporcióztam magamnak ÁFA mentesen
minden nyeletet. Tudom rossz szokásom,
leszokni róla nem merek. Lélegzem monoton
reggeltől napestig, s megfigyelem e tüneteket máson.

Megváltozni, hidd el, nem tudnék már.
Maradok, aki voltam, csapongó légzsák,
egy felfújt teli hólyag, de élőn, s elevenen…még.
Nélküle holtan, reménytelenül, mondd, mire is mennék.

A világot se fogom megváltani.
Úgy jó, ahogy van, ahogy megteremtetett.
Nincs rokon, haver ott fenn fejem felett,
csak az Isten,-földön se -hogy eldöntse sorsom.
Mit érnék el velük, magam nélkül elhagyottan
-holmi tarthatatlan-hamis esküvel tett
szent fogadalommal, ha érvek nélkül kell osztoznom.

Papolhatnak nekem, ígérhetnek szebb jövőt,
jobb életet. Kinőttem hitem,s a szentmiséket.
Azt add vissza, ami enyém volt rég,
mit elvettek az évek. S ha ehhez egyetlen
lélegzet kell csak, hogy újra érezzem,
ahogy bennem életre sarjad, ígérem Uram
nem hagyom abba…hát bocsásd meg nekem
ezt a parányi semmiséget.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-01-08 11:04:47
Utolsó módosítás ideje: 2014-01-09 19:08:51