Megfestett pillanat.



Megfestelek pillanat-magad
sorsom falán
végtelennek feszülő tavasz
virágzik ecsetem nyomán
selyemvászonra ültetem
pillantásod bársonyát
-már akkor égtem-

Megfestelek pillanat-magamnak
tenyered vonalát
bíbor fényeddel mintázom
szíved lángoló alakját
véremmel színezem
illatod virágszirmát
-már akkor szédültem-

Megfestelek pillanat-magunkat
hűsítő forrásnak
percek napok évek italának
képet ölelő keretnek
véghetetlen éjnek
hol lelkünk csóvája fénylett
-már akkor kívántam-





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-01-06 04:24:03
Utolsó módosítás ideje: 2014-01-06 04:24:03