Amit lehet még, La Route
Amit lehet még
Amit lehet még, ereszd el. Minek
szorítanál már bármi ittenit?
S ki lenne, aki tetőled kerit
még bármi többletet, akárminek.
Nézz magadra. Láthatod: semmi lett,
hogy lettél, s ki most kutadból merit
máshoz hordja üres edényeit,
s más összefüggésben lesz nélküled.
Nem teremtesz, de néha rád talál
valami, hogy veled végesüljön,
mi szűntöddel majd helyedre áll,
s eltűri, hogy vele más vesződjön,
tűntében némi kis időt kivár:
ÖNNÖN HIÁNYÁBÓL IS ELŐJÖN.
La Route
(Nicolas de Stael, 1954)
Végül megunod, hogy éltél.
Ahogy a kezek tudják csak,
rángat a lét. Mit reméltél?
Türelemmé lesznek a szavak.
S a nyár kibontja dús haját,
s káromolja bősz
haraggal az ősz
gyomorbaját,
míg tükörként mutatja üres ég
arcunk tört-fehér, messzi üresét.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: A felvezetõ kör (Budapest, 2001)
Kiadó: Parnasszus Könyvek, Új Vizeken, Tipp-Cult Kft.
