Verem a tamtamot

Van egy réteg, akikről eddig senki nem beszélt. Akiket kirekesztenek.
Azt mondják rájuk: „ha gyengék, vesszenek”. Nincsenek jogaik.
A globalizmus elterjedésével egyre nő a számuk, mert a gagyi egyre
nő, amiért ők nem tudnak rajongani, és a szomorúságuk alapján
lúzernek ítélik őket. Megengedhetetlen Európában, hogy akár egy
kirekesztett csoport, az áldatlan értéktelenséget felemelő
tevékenység miatt jogfosztott is maradjon. Nem akarnak büszke
lúzerek lenni. őket az intolerancia szülte. Több értéket szeretnének.
Verem a tamtamot,
hogy a tasz védje meg a lúzereket,
de mégsem teszik.
Nekik is jogunk van szórakozni. Több kulturális és közéleti
beszélgetős műsort, mert számukra az eszmecsere, az
ismeretszerzés és nem mások megalázása a szórakoztató. És
aggodalmuk kifejezésekor nem lúzerséggel megbélyegzést kérnek.
Kész, meg van határozva a lúzerség oka: túlságosan elválasztották
az embereket egymástól. Csak olyan emberekkel barátkozhatnak,
akik olyanok, mint ők. Nem kell erőfeszítést tenni, hogy elfogadják
őket. Ezt megszokják és természetellenesnek tartják, ha valaki
másmilyen, mint ők.
Verem a tamtamot,
hogy a tasz védje meg a lúzereket,
de mégsem teszik.
A lúzerek tekintetében nem kell figyelembe venni a másságot, mert ők
bonyolultak. Szerintem szimplán megválaszoltam egy olyan kérdést,
amitől mindenki ódzkodik. Sokan betegesen ragaszkodnak ahhoz,
hogy ők nem lúzerek („rossz helyen születtem, de nem vagyok
vesztes”), amire mindenki azt mondja: ezt a kérdést nem lehet
megválaszolni. Anélkül nem is, hogy ne lennénk őszinték magunkhoz.
A lúzerek az értéktelenséget és elvtelenséget, frusztráltságot
közvetítő vadkapitalizmus áldozatai, - az értéket manapság
követelhetők pedig szimplán középszerűek - azonnal megítéltetnek
az intolerancia inkvizícióján, holott az egyetlen viselkedésforma az
övék, amelyiknek még vannak elvei, és emiatt üldözik őket.
Verem a tamtamot,
hogy a tasz védje meg a lúzereket,
de mégsem teszik.
Egymás ellen fordítja az embereket és az okosabbakat és a
lelkiismeretesebbeket szorítja háttérbe és a simulékonyakat,
szürkéket helyezi előtérbe. Kéne egy lúzerek világnapja, mert a
lúzereket senki nem fogadja el, főleg hogy be sem vallják maguknak
és akkor végre értékközpontú lenne a világ. Az emberek rettegnek
egymástól, mert az egyik vesztes, a másik győztes. A vesztes
(betegesen) rajong a győztesért a győztes menekül a vesztestől.
Az anyagiak miatti társadalmi különbség hazugság. A kulturális és
empátiabeli különbségek jelentik a legnagyobb szakadékot.
Korábban a gazdagot preferálták, most a butát. A gazdag a
szegénnyel ugyanúgy összefog ha mindkettő dehumanizált.
Verem a tamtamot,
hogy a tasz védje meg a lúzereket,
de mégsem teszik.
Jó lenne, ha az adott esetben érvényesülő, de fantázia nélküli
emberek fizikai munkát végeznének és a vezető pozíciókat
ráhagynák a becsületességük, kreativitásuk és
értékközpontúságuk miatt rátermett, elhallgattatott csoportra. Én
nem akarok a lúzerek szószólója lenni, mert rühellem őket (magam)
és én is szívesen letagadom, hogy az vagyok, de az igazságérzetem
azt kívánja, hogy megosszam a gondolataimat. Mert ami ma tabu és
hallgatni illene róla, az attól még létező és rengeteg embert
mindennapjaiban zavaró megoldandó és megoldható, az
elfogadónak hazudott közösségekben valódi elfogadással
orvosolható társadalmi probléma. Érdekes, hogy manapság annak
rossz a kisugárzása, aki őszinte.
Verem a tamtamot,
hogy a tasz védje meg a lúzereket,
de mégsem teszik.
Tisztában vagyok vele, hogy egy éppen regnáló világnézetnek
szüksége van elnyomottakra. Gagyi sejtelmes nézéssel próbálsz
elbűvölni. Okosnak próbálsz látszani gesztusokkal, amiket magad
se értesz. Mély lelki nyugalommal tudtodon kívül így tudsz
elüldözni. A talmi kisugárzásod látom egy falanszter képen. Sokat
sejtetni vágyó nézéseddel láttatni akarod velem a benned
meglévő ürességet. Tompa szemeiddel kokettálsz. A
multinacionális cégek velük reklámoznak. Megalázó helyzetben
lévő emberekről készült videók keringenek a világhálón. A
legtöbben osztották meg, ezzel öngyilkosságba kergetik,
tönkre teszik az életét, de hát ez jó fejség. Felszabadultsággal
tölt el, ha egy engem irritáló ember öngyilkos lesz. Nem hiába
érzik azt, hogy terhek a társadalom vállán. És mindenki jobban jár,
ha ők nem lesznek. Ha valaki így érez irántam, megnyugtatom: Én
soha nem fogok így tenni. Ma nem létezik lázadás társadalmilag
tolerált csoportban.
Verem a tamtamot,
hogy a tasz védje meg a lúzereket,
de mégsem teszik.
Kényes és zsigeri kérdés. Bottal sem érnénk hozzájuk. Milyen
szánalmas az az anyuka, kinek az összes gyereke öngyilkos lett. Hát
ez hihetetlen, hogy nem tudta úgy megnevelni őket. Egy rakás
szerencsétlenség. Szégyen. Felraknám a napiszarra.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-11-04 18:05:18
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-04 18:14:46