Tea, félterek

Az első éjszaka veled
teát főztél, mert az olyan erotikus.
Rumli volt, pléhedény szag, kabátok a fogason.
Én nem tudtam, hogy később erről foglak megismerni már belépés előtt.

Az első éjszaka nem volt hó,
csak szemeteszsák-hóember.
Akkor lett karácsony...

Nem mondtad, hogy nincs szíved ahhoz a nőhöz, aki én vagyok.
Nem mondtad, hogy csak test vagy
és hogy csak test leszel mindig is:
egy betéve tudott térkép,
kívülről bemagolt illat,
egy belső állatkertben, amit magányomban gondozok.

Felesleges lenne kilábalnom ebből, olyan szép.

Amióta nem vagy, havat eszek;
tisztára mosnám a zuhanytalan éjjeleket;
kiköphetetlen ízeid;
részeg magányok koccanását;
testeket, amik mi voltunk, de már sohasem leszünk.

Hiába is hívnálak újra,
most csak
egy éppen kioldódó filter vagy,
egy éppen kioldódó madzag vagyok,
szabadesés,
szabad oldás,
elgurult tudat,

aztán álmomban Freud nyerít:
- " te kellesz baszd meg! " -

de erővel
elhallgattatom.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-10-22 09:56:23
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-22 09:56:23