Az asszony, aki a hátán vitte a világot



Az asszony, aki a hátán vitte a világot
több emberöltőn át élt.
Sosem kérdezett. Tudott, remélt,
ha kellett ütött, szidott, szeretett.

Az asszony, aki a hátán vitte a világot
erős kézzel fogta a gyeplőt.
Húzott rajta egyet- kettőt,
s ha úgy tartotta kedve, engedett.

Az asszony, aki a hátán vitte a világot
egyszer sem nézett hátra.
Tolta a múltat maga előtt bátran,
s míg más felejtett, ő falat emelt.

Az asszony, aki a hátán vitte a világot
a legnagyobb színészek egyike volt.
Bohócként sírt, nevetett, esett, kelt, omolt,
volt törpe, óriás, végül semmi sem lett.

Az asszony, aki a hátán vitte a világot
még gyerek.
Nem vonzzák terhek, csak játszóterek,
de felnő ő is, és cipelni fog,

asszony, ki sokat markolt, de keveset fogott.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-10-15 17:36:38
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-15 17:36:38