Erőt adsz

Te, aki már keresztet vetettél rám, és  

koporsó födelére szórtad betűk rögeit.

Nem lehetek tisztább, mint amilyenre

írtál, de komiszabb sem, mint cifráztad

szürkeségemet, míg izgalmasabbá tettél

papíron, feladtad a leckét, élni így is

lehet. Erőt adsz, benned van szépség,

úgy termett, mint anyaföldben a mag.

Bár szavaid küszöbén bambult nemrég

a gondolat, felsegít most mi bennem

megérlelt, kérlek, tárd fel ezentúl is

a rejtélyt: írd maszk-vedletté, hívd

elő a csontsoványan kísértő álmokat.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-09-25 23:51:07
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-25 23:51:07