mindennapi szotyinka

Vajon miről énekel az őszi szél?

Avarkori tölgylevél parfümöt

csavar orrunk elé, sietve merít

fák suhogásából, és meglökve

a koronás, szakállas Napvirágot,

mindennapi szotyinka esik elénk.



Emlékeink. Fürdünk a tegnapokban,

amint az ősz "itt van újra".

Kabáttal, gombokkal és hosszú sállá

vált kardigánnal öltözünk,

kieszeljük a távolt, közelebbre

húzzuk megint egymás viseltes

naftalin-álmait. Karöltve Kedves,

átsétálunk az ég vérző kertjei

alatt, meglibben szoknyám, ismét

begombolod magad, kéz a kézben

felejtjük azt a nyarat; átnyargalunk

a macskakövön: otthagyni tetteink

fekete dobozát, azóta is kiszámolósat

ugrik a szív esőkabátban. Add meg

nekünk...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-09-21 19:38:12
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-21 19:38:12