Garai Tamás : Goethe-parafrázisok egy témára

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2829 szerző 37156 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Machó Zsófia
  Apokalipszis
Új maradandokkok

Bara Anna: a csend árnyékában
Albert Zsolt: CELLAINFORMÁCIÓ
Bártfai Attila Márk: 5
Kiss-Teleki Rita: Veszekszem
Petz György: Arany appendix
Vezsenyi Ildikó: Zsoltárok helyett
Albert Zsolt: ELTÉVEDNI INDULOK ÉS HA LEHET BELÉD SZALADNI
Nyári László: aranyszajha
Albert Zsolt: HARAG
Farkas György: ALVÁSGYAKORLAT (XVl) (jav.)
FRISS FÓRUMOK

Szilágyi Erzsébet 10 órája
DOKK_FAQ 13 órája
Ötvös Németh Edit 13 órája
Király Ferenc 17 órája
Busznyák Imre 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Bara Anna 2 napja
Gyors & Gyilkos 3 napja
Szakállas Zsolt 3 napja
Vezsenyi Ildikó 4 napja
Kiss-Teleki Rita 4 napja
Magyar Éva 4 napja
Petz György 5 napja
Farkas György 5 napja
Csiki Melinda/ Melly 5 napja
Vajdics Anikó 5 napja
Albert Zsolt 6 napja
Kosztolányi Mária 9 napja
Bártfai Attila Márk 9 napja
FRISS NAPLÓK

 Baltazar 7 órája
Hetedíziglen 7 órája
EXTITXU-UXTITXE 9 órája
az utolsó alma 9 órája
az univerzum szélén 10 órája
Etzel Mark Bartfelder 10 órája
Gyurcsi 12 órája
Sin 13 órája
nélküled 19 órája
Sorrento 1 napja
Zúzmara 1 napja
törmelék 1 napja
fejlakók... 2 napja
fejlakók 2 napja
Fészek 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Garai Tamás
Goethe-parafrázisok egy témára


-Írta egy kortárs ismeretlen szerző 16 éves korában-



I.

Valamennyi ormon némaság honol. Habár lenyhe szél játszani
kezd, elnyomja őt a bölcs tölgy dús lombkoronája.
Állj meg mostan; nézd, mint búvik a nádi madárka. Várj s
meglásd, magad is nemsokára nyugovóra térsz.


II.

A szirtek mind hallgatagok. Tán ha langy szellő is
rezzenti az ágat, csendben gunnyaszt mind a madárhad.
Most állj meg, hajtsd le fejed,
hányattatásod mára bevégeztetett.


III.

Némák a szirtek. Szellő dajkálja a fák lombkoronáit,
mélyen üli fészkét a madár s hallgat. El-el tűnődik a
megfáradt erdőkerülő, majd nyugovóra tér, s álmában
büszkén célhoz is ér.


IV.

Hegy és a völgy áll magában, puszta csendnek kapujában...
Lágy szellő lipinkáz, megzizzen egy ág is, mégis a helyén
ül fészkelő madár is. Állj meg, kérlek vándor, hajtsd le
ide fejed, az éj leple alatt magad kipihenhed.


V.

Némák a szirtek túl hét határon. Bólogat néhány fa, őket
                                        -mint egy álom  - egy csöpp fuvallat körüljárja lágyan,
ámbár fészkét üli már a madárhad s meg se moccan.
Immár a te napod is végére ért, hajtsd le fejed ide,
takarjon zöld levél. Ez éj leple véd meg valahol,
mígnem holnap tovautazol.












VI.

Ha a szirtek aranyfehér némaságán áthatol egy holdsugár,
beállt az est. Noha az eltévedt szellő pajkosan játszani
kezd, de elnyomja őt a tölgyes komor erdő. Egy nagy súlyú
test. S e test paránya egy kicsi-kis madár, faág dajkálja,
karján szundikál. Ne vétózd meg vándor te se a nagy har-
móniát. Térj hát nyugovóra, míg reggelt nem üt az a belső óra.


VII.

A kopár szirtek mind hallgatagok. Álmosan ásít a májusi
szellő. Tölgyek lombkoronáján nesztelen lopódzik át
egy-egy napsugár s a tó bódító, délutáni párája száll.
Ágak bogán mélyen ül a vidám, színes madár, hallgat és
üzenetre vár. De te itt állj meg, ne menj tovább,
hogy célhoz érj, elébb pihenj, majd mehess odább.


VIII.

Kedvesem. Mint szívünkben a szeretet, oly nagy súllyal
tespedett a hegyek láncolatára, némaságnak tompa homálya.
A szél néha játékba kezd, amott a fák karcsú dereka
követi ezt. Immáron elült a kismadár, csend van s e
különös, hűvös ár –a némaság- mindent betölt. Ideje már
nyugovóra térnünk, akár a vándor, ki hosszú útját itt
megszakítja, hogy a bércek alvó tárgyi számát önként gyarapítsa.


IX.

Gyémántos, csend lepte éj száll a nagy hegyre. Bólogat
néhány fa, elnyomja magánya. Libben a langy szellő, madárt
rejt mély erdő. Nyugszik a táj mára, Vándorom nincs ára,
nincs ára nagy csöndnek, most tested elpilled. Pihenjen
nagy tested, éj leple elfedhet.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-05-30 01:41       ÚJ bírálandokk-VERS: Vajdics Anikó Valami ajtót (rimék)
2020-05-29 23:56   Napló: Baltazar
2020-05-29 23:27   Napló: Hetedíziglen
2020-05-29 23:23   Napló: Hetedíziglen
2020-05-29 22:09   Napló: EXTITXU-UXTITXE
2020-05-29 21:27   Napló: az utolsó alma
2020-05-29 21:18   Napló: az univerzum szélén
2020-05-29 20:47   Napló: Etzel Mark Bartfelder
2020-05-29 20:39   Napló: Etzel Mark Bartfelder
2020-05-29 20:37   Napló: Etzel Mark Bartfelder