Kalligráf-álmok

Furigana



"Aranyalma ághegyen".

Belép a szél, kereveten

papír füle lassan mozdul,

lopva rátekint a nap.



Valaki pihen zöld gyepen.

Mint a kő, hasad várakozón -

hajnalpírból kikelő nap.

Lefeslő árnyak szétterülnek.



Cirmos ébred, s firkahad;

mosolyod fürdet, szavak

indulnak papír-utakon

munkába - napon száradni.



Megérkezik s már döngicsél,

kis száján ezernyi pletyka kél.

Kitalált mesékbe takargató,

hajnali hűs hangú dallamod.



"Esik eső, fúj a szél." Betűre folyt,

lány ujjain áttetsző könny.

Végül megérlelt hallgatás zenél.

Lepke vékony kincs a csend.





Hiragana



Gömbölyű teste

húzza az ágat, esik.

A föld melege

sebeit bebarnítja,

zamatát harmat oldja.



Kékszárnyú fecske -

villanydrót kötéltáncos,

billegő árnyak,

merész farktollal becéz,

nap festék aranyával.





Katakana



Nem bandzsít, ha

konyítana hozzám, sem

voníthatnék eszén, mi nincs.

Beérem villámhárító nélküli

vezető lélek-anyagával.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-09-12 12:12:19
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-12 12:12:19