Ösztönösen
Üvöltő önfeledtség a vágta,
karokat kantárszárba fogsz,
mélyen, erőteljesen a nőn,
popsijánál hüvelybe jutsz.
A sokáig simogatott kezek,
izmos karoddal nem engeded,
most szekérrúdként szeret.
Hosszú haja hajtó ostorod,
leperegő izzadság vizeken
csatába indulsz, almásderesen!
Inak feszülése arcotokra fest
ember- és állati ösztönöket;
ritmust dohog, patakzik a test,
az ágy gyűrt lepedő törmelék.
Elbírható kínt átforgatni kész,
egyetlen harapással levetkező
szabadság vagy; a kért s kapott
összeolvad, felengedni tudsz.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-09-03 18:38:52
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-03 18:38:52
