mindenki mást mond

Erre nem készítenek fel a vének,
és erről mindenki valami mást mond.
Betudtam akkor az életút felének,
hogy először, még gyerekként és lopva
érintettem koporsóbársonyt.

Azóta tudom, megnőnek a halottak,
a bútorok, a szobák összemennek,
és nem sírhatok, mert mindent feladtak
rám. Keménynek lenni a vért kötelez.
Csak egy ital kell, és csapvíz a szemnek.

Nem akarom látni, ahogy Isten letol,
és ülünk a parkban, mi pokrócos taták.
Akinek ennyi dolga van, még nem latol,
csak tervez, és most, hogy hazabeszélek,
már nyílik is valami. Már pupillatág.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-08-23 22:36:47
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-23 22:36:47