siratós

házamból három szemüveg-ablak néz.
egy a napé, egy holdé, egy katharsis-é.
mint a patakok, bőbeszédűen hallgatok.
arcom kandeláber, szemem rajta könny.
a távolba nem látást kedves apámtól,
a belülre nem nézést kedves anyámtól,
a vakká vált tükröt – belém karcosítva -
örököltem – látóvá-töretlenné pucolom.
nagyítja-görbíti-szűri a sorsot vesztett
múltat, sose rám találó szabott jövőt.
virágnyelvemen táguló világegyetem.
embertelen színpadon ( tűrés-szorítás.)
tapsot kér jézus. elveszett tejúton keresem
most és mindörökké óment ámenezve –
az igazmondó, ártatlanul meghurcolt,
SZTK-ás, mindent látó szemüvegem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-08-20 13:30:48
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-20 13:30:48