Jenei Gyula : Bicska


 
2845 szerző 39304 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dobos Krisztina
  Aki a kórházkertben lakott
Új maradandokkok

Tímea Lantos: Fehérsírás
Gyurcsi - Zalán György: Reménytelenül - parafrázis
Filip Tamás: Egy óvatlan pillanatban
Tímea Lantos: utcakép
Albert Zsolt: Hátha
Szőke Imre: Elárulom hát
Egry Artúr: kést tart a kéz (Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony 1894)
Albert Zsolt: Hátha*
Szakállas Zsolt: Így tűntünk el...
Szakállas Zsolt: mátrix
FRISS FÓRUMOK

Bátai Tibor 4 perce
Nagyító 27 perce
Szőke Imre 1 órája
Filip Tamás 1 órája
DOKK_FAQ 12 órája
PéterBéla 12 órája
Pálóczi Antal 13 órája
Tímea Lantos 22 órája
Kosztolányi Mária 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Ötvös Németh Edit 2 napja
Gyurcsi - Zalán György 2 napja
Bara Anna 3 napja
Tamási József 3 napja
Szakállas Zsolt 4 napja
Duma György 5 napja
Mórotz Krisztina 5 napja
Mátay Melinda 6 napja
FRISS NAPLÓK

 ELKÉPZELHETŐ 3 órája
Hetedíziglen 3 órája
az univerzum szélén 6 órája
útinapló 9 órája
A vádlottak padján 10 órája
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 13 órája
Bátai Tibor 21 órája
Zúzmara 1 napja
PIMP 1 napja
Janus naplója 2 napja
nélküled 2 napja
az utolsó alma 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 3 napja
Conquistadores 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Jenei Gyula
Bicska

csak a tehetetlenség ragacsa, a megalázó kiszolgáltatottság
marad a történetből közel negyven év múlva: hogy
megyek hazafelé az iskolából valamelyik semleges
évszak estébe hajló délutánján, úgy tízévesen. vállamon
iskolatáska lesz, fejemben a jövő gyönyörű képei
cikáznak: seriff leszek vagy valami hasonló, s küzdök
rendért, igazságért, lobogó hajú, szőke szerelemért,
s karcolásokkal megúszom az egészet. megyek majd haza,
vizes lesz a járda, apró szemekben hullik az eső a hal-
szürke égből, ráérősen haladok. mindegy, úgyis szétázok,
mire hazaérek. a fiúknak is mindegy az eső, akik rám
várnak. a kanyar után balra nyárfaerdő lesz, jobbra
drót-, aztán zöld deszkakerítés, s ahol az véget ér, kis be-
ugró, méteres se lesz. a ház beljebb épült, mint a kerítés,
s az a zug remek búvóhely. ott fogjuk ijesztgetni
egymást: valaki előrerohan, mintha sietne, aztán beáll
a kerítés szögletébe: huhh vagy bakk! egyszer csak ott
állok a sarokban, körbevesz majd három-négy fiú, és
bicskával hadonásznak a hasamnál, és később
már nem fogom tudni, hogy mit akarnak, akarnak-e
valamit, vagy csak jól megijeszteni. utóbbi sikerül,
pedig aki a bicskával hadonászik: szomszédgyerek,
anyja számtalanszor ken nekem is zsíros vagy lekváros
kenyeret, s a fiúnak is anyám. egyszer megharap majd
a kutyájuk a combomon, hatalmas fehér kuvasz,
de nem lesz vészes. csak megkap. alig serken
a sebből vér, inkább a fognyomok látszanak. a fiú
egy évvel lesz idősebb nálam. a társai(nk)ra nem emlék-
szem majd, hogy kik lehettek. csak rá. s vele később is
jó viszonyban maradok. elfelejtjük a bicskázást,
illetve nem beszélünk róla, de az emlékezet azért
megőrzi, s negyven év múlva is tisztán látom,
ha behunyom a szemem, ahogy a hal-
szürke ég alatt hasamhoz tolja a halszürke pengét – és
esik az eső, aztán meg eláll. hogy benne meddig él majd
a bicskás kép, nem tudhatom, s egy idő után meg sem
kérdezhetem, mert fiatalon meghal a szomszédfiú,
harmincvalahány évesen. anyámtól fogom hallani a halál-
hírt, amikor egyszer látogatóba érkezem. ám annyira
valószerűtlen az egész, hogy el sem hiszem. amikor
viszont a bicskakaland után hazamegyek, nagyanyám fag-
gat majd, mi bajom, mert látja a feldúltságom, ám
nem mondom meg neki, mi történt. de az is lehet,
hogy mégis elárulom, s akkor nagyanyám nem tehet
mást, átrohan a szomszédba, és jól összevész
a fiú édesanyjával, hogy az miért nem neveli meg jobban
a buta kölkét. amíg többféleképpen történhet a cselek-
mény, a folytatás is többesélyes. sőt, amikor kiválasz-
tódik az egyetlen alkalom, még akkor is számtalan esély
kínálkozik elágazásra. bizonyos lehetőségek viszont
végleg bezáródnak – ám ha elfelejtek egy történetet, s csak
a tehetetlenség és a kiszolgáltatottság megalázó ragacsa
marad, akkor is újra- és újra játszhatom mindig másként,
mint a seriff az igazságtétel pillanatait, vagy a beteljesülő
szőkeséget. átírhatom az emlékeimet, de a valóság,
amely elkísér majd eddig a versig,
ugyanaz marad?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Székelyföld, 2012/7,
Feltöltés ideje: 2013-08-12 10:34:58
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-12 10:34:58


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-09-15 21:27   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-09-15 21:04   NAGYÍTÓ /Burai Katalin:Pszichológiai nézőpont/
2025-09-15 21:02   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-09-15 20:21   új fórumbejegyzés: Szőke Imre
2025-09-15 19:59   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2025-09-15 18:04   NAGYÍTÓ /Vadas Tibor:A kör szögei 2./
2025-09-15 18:00   Napló: ELKÉPZELHETŐ
2025-09-15 17:55   Napló: Hetedíziglen
2025-09-15 14:48   Napló: az univerzum szélén
2025-09-15 11:37   Napló: útinapló