Szerelmem7

Amennyire kell annyira drága
Ahonnan szökök oda menekülök
Mint lámpafény, padon
Elsatíroz magadból
Ez már igazi költészet
Ez végig megy Budán Pesten
Testen
Dúsan ágyazott gondos fodros boldogságban

Vastag kalitka kicsiny ajtaja tárva nyitva nyitva tárva
Besüt a szabadság fénye rajta „aszta”
Persze csak azoknak akiknek
Arra nyílik a nyílászárója arra
Csattogó vakuk
Remete barlangverem mélyén
Kolostorában
Fékezett monostorában habzású
Váltott a lámpa pirosra
Majd elindult és a kanyarban
Alászedni
Szépek vagytok együtt ketten
Milyen jól nézel ki
Ne hagyj el soha kérlek
Szerelmem7







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-08-07 14:24:23
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-07 14:24:23