Végleg nyugodt helyen

Még mindig hinni kell, hogy jóra fordul
az élet, hiszen nincs sok ideje,
az ajtó már nem mögöttem csikordul,
mellettem van még másnak is helye.

Az élet elviharzik, hova siet,
így hogy is vehetem még komolyan,
előre nem néz, csak vissza tekintget,
mint aki vár valamit, épp olyan.

Ezen a pályán én, a nagy magányos,
hiába vártam, visszahív a város,
helyet szorít egy utcában nekem,

nem hívott soha; gyere vissza, várlak,
de egy nagy kertben ültettem a fákat,
hogy ott pihenj végleg nyugodt helyen!

2013-08-07






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-08-07 07:57:14
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-07 07:57:14