Este (jav)
a sötétség már az ablaktáblákat ropogtatja
majd bezúdul elárasztva mindent
s mi úgy lebegünk ebben a sötét vízben
mint két hajótörött
egymástól várva a megoldást
a semmit vagy még egy korty levegőt
egyre fakuló testünket bámuljuk
körülöttünk lebegő hajam helyett
hínárt markolsz-én sem érintelek
arcodat nézem:nyitott könyv
vonásaid az estében elmosódó szavak
magamat betűzgetem orrod vonalából
szád ívéből
de tebenned csak téged talállak
magamban csak magam
menthetetlenek vagyunk
fuldoklunk
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-07-21 23:35:19
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-21 23:53:07
