Keresés

Először csak a csend tűnt fel,
A megszokott otthonos zajok hiánya.
A tevés-vevés, motoszkálás meghitt háttere.
Azt hittem csak pár napra utaztál el,
de azt nem, hogy itthagysz mindent.
Egy hét után már nyugtalanság fogott el
és elindultam, hogy megkeresselek.

Lestem, hátha feltűnsz az utcán, a boltban,
vagy a könyvtárban talán.
Vártam, hátha feldereng
kéznyomod egy ház falán.
Kutattam utánad sétányokon,
parkokban, tereken.
Templomok sötétjében,
pályaudvarok auláiban.

Bolyongtam elhagyott
kültelki roncsok között
és nagyvárosok lüktető zajában.
Kerestem arcodat
buszon és villamoson,
Megfakult, viharvert plakátokon.

Jártam
hegyen
tanyán
hídon
padláson
pincében,
de nem találtalak
se úton
se útfélen.

Már egy év is eltelt
vagy több is talán.
Hosszú volt az út
egy kicsit elfáradtam.
Beszélgettem a szomszédokkal,
ismerősökkel
aki állítják, hogy te
mindvégig itt voltál.
Rendszeresen látják
az ablakban esténként
feltűnni alakod
és a boltban is rendszerint
találkoznak veled.

Ez azért meglepett
mitagadás.
Úgylátszik csak én
veszítettelek el.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-07-20 13:32:12
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-20 13:32:12