Nehéz titkok alatt bomlik

Érzékelem a folyosót, amin évtizedeim
lassan elhagynak, megkezdődött a
leépülés, testem szorgalmasan,
pontosan dolgozik, leszámolok azzal, mi számít

még, igényeim módosulnak, és nehéz titkok alatt
bomlik az egész tudata, másképp
van a tér, az idő, már indulnék
a nagy útra, előkészítettem ládáimat, hogy

forgácsok közé rakjam a multamat, ne sérüljön:
rendet rakok félelmeim és az
emlékeim között, holt és élő
különbsége minőségi, a holt javára.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.