eltávozás
mindent lekéstünk. se busz, se kisvonat, és még a „szomjas tüzér” kitárt ajtaja is elállta utunkat. (tiltott kocsmában jobban oldódik a feszültség.) végül gyalog hagytuk el az utált várost. valahogy el kell jutnunk pestig. hajnal kettő. keresztúrnál egy bodegás robur végre megáll. hová, hová vitézurak? kaján vigyor. minél messzebbre innen. pest is jó. abony is. a hátsó ajtó nyitva van. egy félmosoly a száj szegletében. benyitunk. lecuccolunk. felülről valami résen át kis fény. tapogatózva előre. lekuporodunk. pálinka? nincs. hideg van. csak haladjunk! pestig legalább 5 óra. az állandó zúgás, csörgés, nyikorgás elaltat. az ajtóban két fura alak bámul befelé. né má, ezek fötámadtak! csipatörölgetés. fölöttünk, mellettünk koporsók. ez egy halottszállító. hát persze, a bűz. a metrólépcsőn még mindig a hányinger. csirkepaprikás nokedlival, egyél kisfiam! nem vagyok éhes. apu is leül. jó megy a bakáknak, nem köll a hazai koszt. no, és hogy megy a békeharc? a békeharc, az megy.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-07-09 16:08:58
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-09 16:08:58
