Mea culpa

Ne mondja nekem senki, hogy a föld kerek, s én rajta megyek,
gurulva szeret kezem szilvafák alatt – ( ég a földdel összefér.)
hold sajtol belőlem ezerszer hallott nyögést, rianást a tavon -
mért nézel le mindent, állj meg az összetákolt padnál, ahol
nagyanyád a szárnyast forrázta le, libák, tolluk, mint a fény,
olyan szépen hallgatott, kút káváján bádogpohár, virult a málna -
ráncok között egy mindent elnéző mosoly, a hajnal lökte elénk
százszor levágott malac fülét, ettük a disznó utolsó sikolyát,
szépasszonyt becsüli a puha dunyha, az angyal első orgazmusa
a tollak alatt, ahogyan a madarak, olyan kéken-szépen közösül -
amikor gyönyörű dolgokat mondok el, attól tartok - vétkezem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-06-04 20:58:49
Utolsó módosítás ideje: 2013-06-29 16:30:14